Sajnos elég kevés olyan étterem van ma Budapesten, amelyre azt lehet mondani, hogy mind minőségben mind pedig hangulatban és ár-érték arányban verhetetlen. Meg úgy egyébként is, a Beszálló Food Bar bezárása óta tátong bennem egy űr, mert számomra az volt az a hely, ahol úgy ténylegesen minden klappolt: laza hangulat, profin elkészített ételek, változatos kínálat, jó ár és ázsiai-magyar fúzió.

Ez az űr most úgy tűnik, hogy megszűnni látszik, ugyanis nemrégiben nyílt Budapesten egy új hely, amely még talán a Beszállóra is rá tud dobni egy lapáttal, ez a hely pedig nem más, mint a Flórián téren található Aum étterem.

Az Aum-ra pár héttel ezelőtt bukkantam rá, miközben az internetet böngésztem. Már az első ételfotók láttán az volt a gondolatom, hogy itt bizony egy profi helyről beszélünk, miután pedig megtudtam, hogy konyhát Varga Dániel és Nyikita Szuharev viszik, minden esetleges kétségem elillant, és biztos voltam, benne, hogy nem csak a látvány tökéletes, de az ízekkel sem lesznek gondok. Tőlük ugyanis már kóstoltam ezt, azt, még a tavalyi, vagy a tavaly előtti Gourmet Fesztiválon, amikor még a Natura Hill-t képviselték, és akkor is maximálisan meg voltam elégedve mindennel.

Az étterem a Flórián üzlethez hátsó részén található és megközelíteni is csak az üzletházból lehet. Belépve, egy laza, letisztult fiatalos hangulatú ugyanakkor mégis elegáns enteriőr fogadott minket. Mivel érkezésünkkor viszonylag kevesen voltak az étteremben így választhattunk, hogy a belső részen vagy pedig a teraszon szeretnénk-e ülni. A mi választásunk végül ez utóbbira esett, gondolván, hogy ha már ilyen szép idő van, akkor élvezzük ki a tavasz első napsugarait.

Őszinte leszek, amennyire biztos voltam, abban, hogy az ételekkel nem lesz gond, annyira tartottam attól, hogy a felszolgálás nem lesz zökkenőmentes, mert arról bár fiatal még az étterem már olvastam egy két kritikát. Az étlapról azt kell tudni, hogy nem, fix, tehát ha valami elfogy, akkor ne várjunk belőle újabb adagot, hanem egy másik étel veszi át a helyét, amely jóeséllyel még vadabb és még különlegesebb lesz, mint az előzőek. Ez csak az éppen beérkező alapanyagokon és a két séf fantáziáján múlik.  Rendelhetünk csak 1-1 fogást is, de ha az időnk engedi, akkor érdemes a 3 vagy 4 fogásos menüt választani, mert ez az, ami miatt ár-érték arányát tekintve (is) szerintem jelenleg ez Budapest egyik legjobb helye! Mondjatok már nekem még egy olyan helyet, ahol 2980 Ft-ért 3, 3650 Ft-ért pedig 4 fogásos profin összerakott fine-bisztró stílusú menüt adnak. De komolyan! Szerintem senki nem tud még egy ilyet mondani.  Nyilván benne van a pakliban, hogy ez csak bevezető ár és később várható emelés, de ha tartják ezt a színvonalat és még most az elején ki tudnak alakítani egy stabil vendégkört, akkor szerintem, az se nagyon fog zavarni senkit.

Öten voltunk, igyekeztünk úgy válogatni, hogy nagyjából megkóstoljunk mindent. Ez többé-kevésbé sikerült is. Ottlétünkkor két hideg előétel közül lehetett választani, az egyik egy sertés velő volt, quinoával és tojással a másik pedig kacsamáj, lencse, kókusz, ananász.

Én ez utóbbit választottam. A kacsamáj két formában jelent meg a tányéron: az egyik egy klasszikus grillezett máj volt maldon sóval megszórva a másik pedig egy hideg, marinált máj. Ezek mind ízre mind pedig állagra teljesen rendben voltak. A kiegészítő elemek között volt, laza,- krémes ananász hab, marinált ananász kockák, baby répa carpacció, sárga lencse saláta és savanyított retek, melyek tökéletes összképet alkottak a májjal.

Belekóstoltam a velőbe is, és alapvetően nem vagyok nagy rajongója, de ez most annyira bejött, hogy ha visszatekerhetném az időt, akkor én is inkább azt rendeltem volna. A velő kellemesen fűszeres és krémes volt, a sous-vide tojás nekem eleve nagy kedvencem, jelen esetünkben pedig, hogy még nagyobbat üssön, ponzuba marinálták. A quinoá saláta nekem egy kicsit semleges volt, azt lehet, hogy inkább kipattogtattam volna ropogósnak, és úgy kevertem volna be, ezzel is plusz textúrát adva az ételnek. Kiegészítés volt még itt marinált retek, retek carpaccio, és petrezselyem levegő. Azt hiszem, hogy ha gyerekkoromban anyukám így készítette volna a velőt, akkor nem állnék hozzá ennyire félve, hanem minden héten ezt enném.

Levesből az előételhez hasonlóan két fajtából lehetett választani. Mivel számomra a Pho jelenti „a leves”-t, így nem volt kérdés, hogy ezt választottam. Ez azonban egyáltalán nem olyan volt, mint amit a Funky Pho-ban vagy a Hai Nam-ban megszokhattam. Elsőként érkezett egy tányér, benne mindenféle jóval: rizstészta, sous-vide tojás, marinált retek, retek carpaccio, kínai kel, és brünoá zöldségek. Ezután egy tálkában megérkezett a hús, vélhetően marhapofa, melyből kedvünkre adagolhattunk a levesünkbe. A leves maga teáskannában érkezett, friss fűszerekkel infúzionálva és a felszolgáló öntötte a tányérunkba. 

A leves egy profin elkészített, intenzív ízű mesterleves volt, nekem azonban hiányzott belőle egy kis csípősség és mivel én alapvetően sósan eszek így egy kis só is. Itt azonban a só és a chili sem úgy érkezik, mint máshol. Sóból egy egész válogatást kapunk: fekete só, himalájai só, füstölt só és durva szemű tengeri só. A chilit pedig egy nagy mozsárban az asztalunknál töri meg a felszolgáló, némi friss menta kíséretében, hogy a végeredmény még tökéletesebb legyen.

A másik választható leves körte leves volt, marhával, kávéval és gorgonzolával. Itt főként a tálalást emelném ki, mivel a leves egy villanykörtébe tálalva érkezett, ez pedig nem éppen mondható hétköznapinak. Az étel összhatását tekintve nem volt rossz, de nem is volt kiemelkedő. Hiányzott belőle az a bizonyos „hűha faktor”.

Az 5 főételből hármat kóstoltunk: a vadast, a préselt csülköt és a kacsát. Én a kacsát ettem, ananásszal, és fánkkal, és így utólag már kicsit bánom, mert bár az ízek teljes összhangban voltak, itt azért volt egy-két hiba. A hús egy kicsit rágós volt, a fánk pedig túlzottan tömör, már-már fojtó hatású, az ananász habbal illetve a marinált ananásszal pedig már korábban az előételemnél találkoztam így ez nem jelentett újdonságot. Ez utóbbi nyilván nem az étterem részéről hiba, hanem az enyémről, így ebből tanulva, azt javaslom nektek, hogy mindenképp úgy válasszatok fogásokat, hogy ne legyenek azonos alkotók, pl.: az előételben és a főételben mert így akkor biztosan nem lesz ismétlődés.

A vadas, egy jól összerakott klasszikus: a szalvéta gombóc kellemesen lágy és levegős, a püré ízletes és krémes, a hús, hasonlóan a kacsához, itt is egy kissé rágós volt, viszont ebben a fogásban is volt egy plusz, ami megkülönbözteti ezt a vadast az átlagtól, ez pedig jelen esetben a fagyasztott tejföl / tejföl fagyi. Ez az alkotó amilyen furcsán hangzik, igazából olyan tökéletesen passzol az ételhez és egészíti ki azt. 

A három főételből egyértelműen a préselt csülök volt a legjobb, melyet mangós vadrizzsel, karalábé krémmel, petrezselyem levegővel és petrezselyem olajjal kiegészítve tálaltak elénk. A csülök valami isteni volt, ropogós és szaftos egyben, a karalábé krém pedig intenzív ízével és lágyságával hozta azt, amit elvárhatunk egy jól elkészített krémtől.

A főételek után már mindannyian kellőképpen tele voltunk, viszont, ha nem rendeltünk volna desszertet, az szerintem életünk egyik legnagyobb hibája lett volna, mert az a Sacher amit kaptunk, az valami fenomenális volt. A csokoládé három különböző textúrában jelent meg a tányéron: ganache, mousse, és hab. A gyümölcsösséget a ribizli granita és a mangó gél adták. A roppanósságért egy ropogós keksz jellegű tészta és egy piros színű sós, de ugyanakkor karamelles ízvilágú meringue felelt. Összekóstolva az egészet, azt éreztem, hogy a különböző ízek és textúrák körtáncot járnak a számban, de mindezt tökéletes összhangban teszik. Ez a desszert szerintem olyan színvonalat képvisel, hogy bármelyik Michelin csillagos helyen megállná a helyét.

Összegzés:

Az Aum egy nagyon jó étterem, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok és ha közelebb lenne a belvároshoz, akkor valószínűleg havonta több alkalommal is látogatnám, mondjuk ez az opció így sincs kizárva. 

Az Aumnak köszönhetően végre azok az emberek is közelebb kerülhetnek a csúcsgasztronómiához, akik nem engedhetik meg maguknak a drágább, fine dining éttermeket. Az ételek jó ízűek és az adagra sem lehet panasz. A felszolgálás alapvetően rendben volt, bár az első fogásokra nekünk is kb.: fél órát kellett várnunk. Az ilyen esetekre lehetne esetleg egy kis beköszönő falat, vagy egy kosár kenyér valami kenegetővel, mert akkor már jóízűbben ül, ott az ember miközben várja az ételét.

Mindenképp fontosnak tartom még kiemelni, hogy nem csak arra fordítottak figyelmet, hogy mi kerül a tányérra, hanem arra is, hogy milyen tányérra kerül az étel, ezek ugyanis egytől egyig mind extravagáns darabok melyek nagytöbbségében Szabó Ádám (Error N’ More) keramikus keze munkáját dicsérik.

Értékelés:

Ételek: 10/8

Ár-érték arány: 10/10

Szerviz: 10/7

Hangulat, enteriőr: 10/8