Mivel odavagyok az ázsiai konyháért, így próbálom folyamatosan fejleszteni magamat és egyre több autentikus ázsiai receptet kipróbálni.

Az, hogy egyszer belevetem magamat az udon tészta készítés rejtelmeibe, már korábban is tervben volt, most azonban, hogy készülök a Czifray-versenykurzus további fordulóira, igyekszek egyre több olyan dolgot kipróbálni, elsajátítani, melyre korábban még nem volt se időm, se lehetőségem.

Az udon egy klasszikus japán tésztaféle, amely mindössze három alapanyagból készül: lisztből, vízből és sóból. Mint az látható a különlegessége nem az extravagáns alapanyagokban rejlik, hanem az elkészítési módban. Az udont ugyanis nem kézzel vagy dagasztógéppel kell kidolgozni, mint egy klasszikus tésztát: itt bizony profi lábmunkára lesz szükség!

Mivel a tésztának alacsony a víztartalma, és elég nehéz vele dolgozni, így a japánok azt találták ki, hogy lábbal dolgozzák ki a tésztát, mert így gyakorlatilag az ember egész testsúlya ránehezedik és előbb utóbb tökéletesen sima, ruganyos állagú lesz.

A hozzávalók aránya minden esetben 2:1, ami 2 rész finomlisztet és 1 rész langyos sós vizet jelent. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 200 gramm liszthez 100 gramm langyos sós vízre lesz szükségünk, amely 90 gramm vízből és 10 gramm sóból áll. Ebből a mennyiségből két főre elegendő tésztánk lesz.

Első lépésként, a lisztet egy tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a langyos sós-víz kétharmadát és körkörös mozdulatokkal elkezdjük összedolgozni. Ne lepődjünk meg, a liszt nagyon hamar felszívja majd a vizet és egyáltalán nem fog összeállni, csomós állagú lesz, de ennél a tésztánál ez nem jelent problémát. Ha megvagyunk, mehet hozzá a többi víz, ezzel nagyjából összegyúrjuk, golyó alakúra formázzuk, levákuumozzuk (vagy lezárható zacskóba tesszük, és amennyire csak lehet, kiszorítjuk belőle a levegőt) és fél órát szobahőmérsékleten pihentetjük.

A fél óra elteltével a zacskót letesszük a földre, és lábbal, folyamatos taposó mozdulatokkal elkezdjük kidolgozni. Ha látszólag már egyben van a tészta, akkor kibontjuk a zacskóból, kézzel átdolgozzuk, gombóccá gyúrjuk, és újra levákuumozzuk. Ezt a lépést megismételjük még kétszer-háromszor, vagy addig, amíg teljesen sima, rugalmas állagú tésztát nem kapunk. Amikor már teljesen egyben van a tésztánk, összegyúrjuk, és 2 órát hagyjuk pihenni.

Ha letelt a 2 óra, egy nyújtófával 3-4 mm vastagságú téglalappá nyújtjuk a tésztát. A kinyújtott tésztánkat vékonyan megszórjuk liszttel, és mindkét oldalát középre, majd az így kapott kisebb téglalapot hosszában félbe hajtjuk és egy éles kés segítségével vékony metélteket vágunk.

A metélteket forrásban lévő sós vízbe dobjuk és addig főzzük, amíg fel nem emelkednek a víz tetejére. A kész tésztánkat fogyaszthatjuk egytálételként valamilyen raguval, vagy ázsiai levesekben betétként.